Borzalmas ez a lépcső- lihegte Karolin, kövér ujjai madárkarmokként markolták a korlátot. Nehéz kosarát maga elé ejtette, az megbillent a lépcsőfokon, és felborult.
Szökdécselve gurultak le az almák, a karfiol, még a doboz tojás is, aminek fedele kinyílt, és a szétröppenő tojások, gránátokként pukkantak széjjel, tartalmuk lomhán csorgott végig a fokokon.
Karolin, kővé dermedve a látványtól, úgy markolta a korlátfát, hogy egész keze feje elfehéredett.
A kurva anyádat, lihegte elfúló hangon, hát ilyen nincs. Legszívesebben leült volna a lépcsőre, és lerugdosta volna a maradék holmiját.
De nem tette, mert magára erőszakolt fegyelme meggátolta ebben, csak egy kövér- vacsartos paradicsomba rúgott bele akkorát, hogy az végigzúgott a légtéren, nekicsapódva a pihenő falának, ahol széjjelfröccsent, összekenve egy jókora falfelületet. Mégis lehuppant a lépcsőfokra.
Ettől kicsit jobban lett, lassan légszomja is alábbhagyott, a rácsba kapaszkodva felkecmergett, a szokásos nyögések és sóhajok kíséretében.
A lépcsőkön maradt terményeit lerugdosta a pihenő placcára a többi odagurult holmija közé, majd lábbal kupacba terelte őket, és nehézkesen hajolva, visszarakta azokat kosarába.
Na, mehetek vissza, morogta még mindig dúltan, jó, hogy nem látott senki, így a falon éktelenkedő szétpukkant paradicsommaradványt nem vállalom.
Elindult lefelé, de megcsúszott, hajszál híján hanyatt esett. Úgy kapta el a korlátot, viszont most erősen markolta kosarát.
Érezte, rohadtul megrándult dereka, csak bicegni engedi a továbbiakban.
Hogy milyen elátkozott egy nap ez- zihálta ijedten, aztán már a karfát fogva,
óvatoskodott a földszintig.
Szorongva gondolt rá mi lesz visszafelé, de elhessegette a rémképet megtört szemei elől, mert bár nem volt babonás, de soha, egyet sem mert figyelmenkívűl hagyni.
Kép: Kapolyi György alkotása
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése