Mondhatod-e a szomjazónak, hogy várjon,
a hideg szélnek, hogy lágy szellővé váljon,
ha kétségek között őrlődik a lélek,
mondhatod-e, hogy: a valóság csak tények?
Hallgathatsz-e, amikor a kövek sírnak,
ha a meghasadt égből madárdalok hívnak,
szárnyukon tűzrózsáknak lángoló cseppje,
mondhatod-e, ne legyen dalos a kedve?
És mondd el, ebben a puszta némaságban,
mit érhet a szó a csend-szülte magányban,
ha tettek nélkül az egészet részként hagyod;
hogy önmagad vagy s lettél, hogy is mondhatod?
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése