Kettesben

belépek az ajtón
dobom le a szatyrom
érzem hogy mindjárt
csörren a telefon
nem tévedek
már hallik az ének
hangodat hallom
a legszebb zenének
csillog a szó a szádon
ilyenkor  imádom
jól vagy most nincs bajod
aggódás fátylát eldobod

vacsorát készítek
otthagyom tányérom
szaladok a géphez
jöttöd kitalálom
szmájlidnak görbül a szája
ösztönből is látom
bár csak én tévednék
most azt kívánom
segítségért kiált az éter
leülök azonnal agyon nyúzott képpel
tudom, gondolatom hozzád is elér
mindjárt zöldül a kép s betér
zokogó lelked az enyémig ér
mindez egy hullámba befér
így élünk egyszerre
távol és közel
az éterben anya és gyermeke
egymásnak felel

 

Kép: Nóra Kereki