Uhuka

– Komolyan vonzódom az emberekhez, néha jobban, mint a saját fajtámhoz, elsősorban végtelen bölcsességük kapcsán. Tudják, mi a szép és mi a jó. Nem alacsonyítanak le veréb szintre, közmondásaikban is ott szerepelek a bölcsesség jelképeként, szép, nagy fejméretemet hangsúlyozva. Alapból tisztelem mindazon bölcsészeket, akik a bölcsességet a bagolyi szintre emelik. Tulajdonképpen a baglyot a bölcsesség szintjére; azaz itt már kicsit saját gondolataimba gubancolódva hámozom ki a következtetést, hogy bölcsesség=bagoly, bagoly=bölcsesség. Aki a baglyot szereti, az rossz nem lehet. Egy vadász sem vadászott még rám. Úgy lövi ki mellőlem a többi madarat és négylábúakat, mint a pinty, én csak ülök és szemlélődöm. Néha biccentek a vadásznak, aki megemeli a kalapját, esze ágában sincs felém fordítani fegyverét. Kiszúrtam azt a fejpántos, szimpatikus ifjú embert, neki fogok segíteni a mai versenyen. A többiek is mind szimpatikusak, de lehetetlen egyszerre mindenkinek segíteni, és nem is akarok, épp elég egy kiemelt. Csak tudnám, mit téblábol annyit, miért nem indul, akár a többiek! Végre elindult, az a baj, hogy a szó szoros értelmében csak indult. Nagy fogyatéka az embernek a rossz látás. Tény az, hogy nappal én is elképesztően rosszul látok, de éjjel kiválóan. Sajnos náluk ez éppen fordítva van, így valamilyen világítóeszközzel próbálkoznak a nappalhoz hasonló fényviszonyokat szinte semmilyen sikerrel összehozni. Egy apró területet bevilágítanak, ezáltal az összes többi még sötétebbé válik nekik. Adok neki egy nevet. Én bagoly vagyok, kinevezem tiszteletbeli bagolynak, legyen a neve Uhuka. Szóval elindult végre Uhuka, csak azt nem értem, miért sétál és bámulja a papírjait, majd valamilyen eszközzel, azt ide-oda tekergetve, jobbra-balra világít, és mindig csak tötyög, ahelyett, hogy futna. Próbálok neki segíteni, átröpülök a következő fára és huhogok neki, így ha követi a huhogásomat, miután jól látom, hogy a többiek merre futnak, hozzásegítem az első helyhez. Na, mi van, Uhuka? Ez a balga megijedt. A fákra világít és engem keres. Itt vagyok, Uhuka! Uhu-huhu! Úgy látom, nagyon meg van ijedve, vajon mitől? Szegény, mikor teljes segítségemet élvezi, és az erdő biztonságában van. Ez rémes. Miért lát ez a szerencsétlen ilyen rosszul? Ide-oda mászkál ahelyett, hogy előre, az általam is jelzett irányba futna. Még mindig a fák koronáit világítja, hiába huhogok neki. Ez egészen meghibbant, ellentétes irányba kezd el futni. Na, majd teszek én róla! Uhuka, állj már meg, huhogom neki. Segítek neked, hogy elsőként fuss be, csak kövess engem! Borzasztó! Ahogy az emberek mondják és mérik az időt, szerintem már egy óra is eltelt, és még mindig itt csámpázik, nyolc-tíz fa kis körzetében. Úgy látom, rettenetesen fél valamitől, de mitől? Minden olyan egyértelműen szép sötét és biztonságos. Huhogok is neki. Magamban mondjuk, próbálom megérteni, sok embert hallottam már beszélni, elég sok mindent megértek, valóban elég bölcs vagyok, ezt bízvást mondhatom, persze szép és ügyes is. Azt motyogja magában, hogy itt egy bagoly és huhog. Hát persze, én huhogok neked, gyermekem, és mégis rettenetesen félsz. Jaj, akkor most még többet fogok neki huhogni, hogy ne féljen szegény! Csak tudnám, mitől fél, hiszen itt vagyok vele, és az erdő sötétjének leple teljes biztonságot ad. Őrület! Azt mondja, eltévedt. Tényleg eltévedt, nem értem, mit mászkál itt egyik fától a másikig, ahelyett, hogy előre menne. És hogy soha nem fog ő már kikerülni innen. Ó, kisapám, ha megfordulnál, és a méterrendszerben, amit tőletek megtanultam, nyolcvan métert mennél, már kint is volnál az erdőből. De most miért akarsz kimenni, mikor itt sokkal jobb, szebb, biztonságosabb? Nem mellesleg versenyen vagy, azt hittem, győzni szeretnél. Megpróbálok vele kommunikálni, bár ő nem tud bagolyul, én emberül érteni értek, de beszélni nem tudok. Huhogok még neki, hadd hallja, hogy itt vagyok a közelében. Őrület! Fél, tőlem fél, a barátjától! Ilyen nincs! Leszállok a fa legalsó ágára, azt azért mégsem tehetem, hogy a vállára szállok. Megpróbálok segíteni, Uhuka! Huhogok neked, gyere utánam. Uhuka nem, nem és nem jön utánam. Földhöz vágja a cuccait és öklével veri a földet. Szerintem futni kellene, így nem lehet versenyt nyerni! Ha olyan nagyon fél tőlem, miután a barátom, segíteni fogok neki. Megkedveltem ezt a szerencsétlent. Nappal ő az úr, éjjel én, úgy látom. A háta mögött fogok huhogni, akkor ellentétes irányba fut, mert fél tőlem. Hajrá Uhuka! Veszítettél egy csomó időt, de rád hozom én a frászt mint rendes barát, és bezavarlak a célba elsőnek. Ne pocsékold az időt! Pecsételj és rohanj, mert huhogok a nyomodban. Előlem fuss! Ott az ellenőrzőpont, pecsételj, rohanj, fuss, ne lazsálj felfelé sem! Futás! Uhu, Uhuka! Huhog neked a drága jó barátod. Nem haragszom, hogy félsz, most mit csináljak, hogy ilyen bénára sikeredtél. Az éjszaka oldaláról nézve, nappal jól eligazodsz, akkor én nem látok, úgyhogy nyomás! Na, még egy kicsit! Úgy, most csússz át azon az oldalon, mert huhogok a nyomodban. Futás előlem! Le a vízmosásba! A nyomodban huhogok, rohanj előlem le, elég, úgy! Most oldalt huhogok, hogy fuss fel az oldalon. Oké, megtaláltad, az ott, pecsételj, fuss tovább! Még két ellenőrzőpont, végig zavarlak, kisapám, nem szeretek vesztes lenni, végül is én vagyok a mentorod. De rémült az arcod! Még néhány lépés, és célba érsz! A lökött nem is tudta, beesett, átadta az ellenőrző céduláit, és első lett, úgy ahogy egy bagoly barátjának, Uhukának ez természetes és magától értetődő.