„Gyorsabban halad az ember, többet tud... De a vadállat csak vadállat marad, és hiába találnak ki még tökéletesebb gépeket, mögöttük csak megmarad a vadállat.” Emile Zola Állat az emberben
Már Zola is megmondta: „Az okoskodásból sosem lesz gyilkosság; gyilkos ösztön kell hozzá, hogy rávesse magát az áldozatra, éhség vagy szenvedély, hogy szétmarcangolja.” , emberben, állatban, ez bizony mindkettőben megtalálható, de nem egyforma módon.
Az ember, agyában különbözik az állattól, de attól még állat marad, csak a legokosabb állat. A vadon élő emlősök egész életükben mást sem tesznek, mint szerzik, bővítik, és védik a territóriumaikat, harcolnak a nőstényekért, elpusztítják más hímek utódait, hogy a magukét örökíthessék. Folytonosan küzdenek a jobb vadászterületekért, a zöldebb legelőkért vándorútra kelnek. Az ember a legnagyobb ellenségük, mert elveszi az élőhelyeiket, vadássza őket, és fajaikat kihalásra is ítéli. Némely állatnak sokkal nagyobb az agya, de mivel ez nem jár együtt a gondolkodás képességével, nem tudnak összefogni ellenünk, de nem is kell, mert az ember, a saját maga ellensége, bár még korlátlanul szaporodik, de a vesztére. Néha egy-egy elkeseredett elefántcsorda rommá tapossa az ember élőhelyeit, de ez minden ellenállás részükről velünk szemben.
A civilizált ember a történelme során mást se csinált, mint territóriumot szerzett, falkát, bocsánat, emberi közösségeket alapított. A nemzetek - mert mi az egy nyelvet beszélő közösségeinket így hívjuk – védték a megszerzett territóriumukat, elnézést, országaikat. A történelmünk nem más, mint a háborúink története. Az állatok harca egyszerű, lényegre törő, bosszú nélküli. A miénk manipulált, gyűlölettől szított, mert mi azzal a szuper kognitív agyunkkal gondolkodunk, és cselekszünk, ölünk, és rombolunk - miután építettünk.
Olvasom a mai hírekben, hogy a hírhedt Iszlám Állam elégetett három iraki kémet. Már nem lefejezik nyilvánosan, és világgá kürtölik megfélemlítésként, fitogtatva a hatalmukat, elevenen égetnek, mert az brutálisabb.
Csak az ember képes, azzal a fenemód kiművelt agyával arra, hogy vallási indíttatásból, vagy a más kultúrába élők ellen háborút viseljen, sőt terrorcselekményeket elkövetve öljön ártatlanokat.
Hová jut majd az emberiség, ha a Földön fogy az élhető terület, nő az elsivatagosodott országok száma, és az élhetőbb területekért megindul a háború.
Most is háború dúl nálunk, nemrég lett vége a Balkánon. Ukrajnában lőnek, pusztulnak, és menekülnek. Mindegy, hogy az orosz, vagy ukrán, eddig békében voltak, most átrendezik a határokat, mondják az ott lakók érdekei szerint, de ezt csak puskával és emberáldozattal teszi az okos EMBER.
Most úgy tűnik, vége számunkra a békésnek hitt világ, mert a nyomorúság elől menekülők áradata jön mindenfelől.
Az ember agya a legfejlettebb az élőlények között, hát úgy is kellene használnunk, okosan a saját javunkra, de ez illúzió, mert az ember végül is csak egy állat, a legokosabb állat.
Már Zola is megmondta: „Az okoskodásból sosem lesz gyilkosság; gyilkos ösztön kell hozzá, hogy rávesse magát az áldozatra, éhség vagy szenvedély, hogy szétmarcangolja.” , emberben, állatban, ez bizony mindkettőben megtalálható, de nem egyforma módon.
Az ember, agyában különbözik az állattól, de attól még állat marad, csak a legokosabb állat. A vadon élő emlősök egész életükben mást sem tesznek, mint szerzik, bővítik, és védik a territóriumaikat, harcolnak a nőstényekért, elpusztítják más hímek utódait, hogy a magukét örökíthessék. Folytonosan küzdenek a jobb vadászterületekért, a zöldebb legelőkért vándorútra kelnek. Az ember a legnagyobb ellenségük, mert elveszi az élőhelyeiket, vadássza őket, és fajaikat kihalásra is ítéli. Némely állatnak sokkal nagyobb az agya, de mivel ez nem jár együtt a gondolkodás képességével, nem tudnak összefogni ellenünk, de nem is kell, mert az ember, a saját maga ellensége, bár még korlátlanul szaporodik, de a vesztére. Néha egy-egy elkeseredett elefántcsorda rommá tapossa az ember élőhelyeit, de ez minden ellenállás részükről velünk szemben.
A civilizált ember a történelme során mást se csinált, mint territóriumot szerzett, falkát, bocsánat, emberi közösségeket alapított. A nemzetek - mert mi az egy nyelvet beszélő közösségeinket így hívjuk – védték a megszerzett territóriumukat, elnézést, országaikat. A történelmünk nem más, mint a háborúink története. Az állatok harca egyszerű, lényegre törő, bosszú nélküli. A miénk manipulált, gyűlölettől szított, mert mi azzal a szuper kognitív agyunkkal gondolkodunk, és cselekszünk, ölünk, és rombolunk - miután építettünk.
Olvasom a mai hírekben, hogy a hírhedt Iszlám Állam elégetett három iraki kémet. Már nem lefejezik nyilvánosan, és világgá kürtölik megfélemlítésként, fitogtatva a hatalmukat, elevenen égetnek, mert az brutálisabb.
Csak az ember képes, azzal a fenemód kiművelt agyával arra, hogy vallási indíttatásból, vagy a más kultúrába élők ellen háborút viseljen, sőt terrorcselekményeket elkövetve öljön ártatlanokat.
Hová jut majd az emberiség, ha a Földön fogy az élhető terület, nő az elsivatagosodott országok száma, és az élhetőbb területekért megindul a háború.
Most is háború dúl nálunk, nemrég lett vége a Balkánon. Ukrajnában lőnek, pusztulnak, és menekülnek. Mindegy, hogy az orosz, vagy ukrán, eddig békében voltak, most átrendezik a határokat, mondják az ott lakók érdekei szerint, de ezt csak puskával és emberáldozattal teszi az okos EMBER.
Most úgy tűnik, vége számunkra a békésnek hitt világ, mert a nyomorúság elől menekülők áradata jön mindenfelől.
Az ember agya a legfejlettebb az élőlények között, hát úgy is kellene használnunk, okosan a saját javunkra, de ez illúzió, mert az ember végül is csak egy állat, a legokosabb állat.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése