Karácsonyi ajándékként kaptunk jegyet a Vándornaplók című előadásra, az amúgy avatások kapcsán is elhíresült Várkert Bazárba. A Közép-Európa Táncszínház január 29-ére kitűzött műsorát egy rövidebb, majd a szünet utáni hosszabb táncdarab alkotta, melyet már láthattak az érdeklődők a tavalyi Budapesti Tavaszi Fesztiválon.
A mostani bemutatóig azonban történt egy és más itthon s a szélesebb világban.
A leginkább tragikus fejlemény a francia szatirikus lap szerkesztősége elleni, illetve egy üzletben végrehajtott párizsi terrortámadás volt az év elején. Mint tudjuk, ezt követően a történteket sokféleképpen értékelték, s rengeteg szó esett arról, mit lehet, mit szabad; annyi minden más mellett a sajtószabadságot s a vallások szabad gyakorlását is érintették az érzékenységekre hivatkozók. Számos kijelentés hangzott el illusztris személyektől is a bevándorlás értelmezését, vélt vagy tényszerűnek gondolt adatait illetően. Több állásfoglalás e folyamat korlátozása, illetve szigorítása kapcsán borzolta a kedélyeket. Ugyanakkor például kevesebb fórumon hangzott el egyértelműen: akik gyilkolni, terjeszkedni akarnak, legfeljebb kihasználják az ürügynek kínálkozó lehetőségeket, amúgy azonban semmiben nem engedik korlátozni magukat. Aztán belátható tény az is: százmilliós tömegeket lehet felzaklatni, számukra kijelölt ellenfelekre uszítani szent ideálok bírálata miatt.
Térjünk vissza az előadásra!
Lement az első rész, a közönség kitódult a szünetre. Szinte nem hittem el, ami kicsivel később történt. A majd’ félórás szünet a végéhez ért, s már éppen mentünk volna a folytatásra, amikor megszólalt a sziréna, s hirtelen nagy mozgás kezdődött. A biztonságiak rohanva igyekeztek tenni valami tehetőt. Pillanatok alatt történt minden. Mint hamarosan megtudtuk: az előadás idejére kikapcsolt füstjelző valamitől bekapcsolódott, és víz öntötte el a színháztermet, a gépi berendezéseket, a permettől semmit nem lehetett látni. A folytatásra nem is gondolhattunk.
Természetesen a színház kárpótlást nyújt, a nem várt eseményt átélteknek módjuk lesz megnézni egy másik előadásukat.
Igencsak érdekes kérdés, különösképpen, hogy fentebb megemlítettem a kegyetlen, sok áldozatot hozó merényleteket: mi következett volna a szünet után? A negyvenperces műsorrész a Peregrinus címet kapta, s e szó jelenthet idegent, jövevényt, vándort is. Másként szólva: a bevándorlók, a hazájukból gazdasági vagy politikai okokból eltávozók sorsára gondolhattunk az előadás tárgyaként. Az útkeresőkről, beilleszkedésük nehézségeiről, honvágyról és más fájdalmas, kínzó érzésekről ígérkezett művészi bemutató. Feltehetően a befogadók és az inkább elutasítók, távol tartani igyekvők különböző viselkedésére, például a kenyérféltő indulatokra is következő reakciókkal együtt.
Nyugtáztam: a nagyszerű táncos társulat igen aktuálissá vált témáról táncolta volna el, amit mi, hoppon maradtak látni szerettünk volna…
A képen egy pillanat, korábban rögzített videofelvételről.
A mostani bemutatóig azonban történt egy és más itthon s a szélesebb világban.
A leginkább tragikus fejlemény a francia szatirikus lap szerkesztősége elleni, illetve egy üzletben végrehajtott párizsi terrortámadás volt az év elején. Mint tudjuk, ezt követően a történteket sokféleképpen értékelték, s rengeteg szó esett arról, mit lehet, mit szabad; annyi minden más mellett a sajtószabadságot s a vallások szabad gyakorlását is érintették az érzékenységekre hivatkozók. Számos kijelentés hangzott el illusztris személyektől is a bevándorlás értelmezését, vélt vagy tényszerűnek gondolt adatait illetően. Több állásfoglalás e folyamat korlátozása, illetve szigorítása kapcsán borzolta a kedélyeket. Ugyanakkor például kevesebb fórumon hangzott el egyértelműen: akik gyilkolni, terjeszkedni akarnak, legfeljebb kihasználják az ürügynek kínálkozó lehetőségeket, amúgy azonban semmiben nem engedik korlátozni magukat. Aztán belátható tény az is: százmilliós tömegeket lehet felzaklatni, számukra kijelölt ellenfelekre uszítani szent ideálok bírálata miatt.
Térjünk vissza az előadásra!
Lement az első rész, a közönség kitódult a szünetre. Szinte nem hittem el, ami kicsivel később történt. A majd’ félórás szünet a végéhez ért, s már éppen mentünk volna a folytatásra, amikor megszólalt a sziréna, s hirtelen nagy mozgás kezdődött. A biztonságiak rohanva igyekeztek tenni valami tehetőt. Pillanatok alatt történt minden. Mint hamarosan megtudtuk: az előadás idejére kikapcsolt füstjelző valamitől bekapcsolódott, és víz öntötte el a színháztermet, a gépi berendezéseket, a permettől semmit nem lehetett látni. A folytatásra nem is gondolhattunk.
Természetesen a színház kárpótlást nyújt, a nem várt eseményt átélteknek módjuk lesz megnézni egy másik előadásukat.
Igencsak érdekes kérdés, különösképpen, hogy fentebb megemlítettem a kegyetlen, sok áldozatot hozó merényleteket: mi következett volna a szünet után? A negyvenperces műsorrész a Peregrinus címet kapta, s e szó jelenthet idegent, jövevényt, vándort is. Másként szólva: a bevándorlók, a hazájukból gazdasági vagy politikai okokból eltávozók sorsára gondolhattunk az előadás tárgyaként. Az útkeresőkről, beilleszkedésük nehézségeiről, honvágyról és más fájdalmas, kínzó érzésekről ígérkezett művészi bemutató. Feltehetően a befogadók és az inkább elutasítók, távol tartani igyekvők különböző viselkedésére, például a kenyérféltő indulatokra is következő reakciókkal együtt.
Nyugtáztam: a nagyszerű táncos társulat igen aktuálissá vált témáról táncolta volna el, amit mi, hoppon maradtak látni szerettünk volna…
A képen egy pillanat, korábban rögzített videofelvételről.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése