Séta a téren

Halkul a dal,fáradt,
betakarja lassan a láz hártyája,
csontváz a héjakon túli állapot.

Törik a szín fénye,bokája,
ődöng a vakok között,egy
adventdac hajnalon.

Zár a szív, a partok omolnak,
de kiállt a hószó téli sötétben-fagyban
melegért.

A múmia múlt torz idők pofon
csattan a jelen arcon-
a Látó mégis tévedett?

A kongó benti pincékben
törékeny ünnepek fogasán azért fennakad
egy-egy szállingózó reményhópehely.