A szöszke szöcske,
gyorsan pattant tova,
mert megszúrta a kaktusz kusza bokra.
Lábát búsan lógatja.
- Zerge lábam hova lett?
Most már hogyan szökdelek?
A szöszke szöcske,
bánata mégis elszállt,
mert a bús bagollyal
naphosszat, csak sírtak, ríttak, panaszkodtak.
A két bánatos lélek egymásra talált,
sóhajuk naponta felszállt.
Észre sem vették,
megjött a borús tél.
A két barát összebújt, melegedett.
Még a napsugár is rájuk nevetett.
A kis szöszke szöcske,
végre boldogságra lelt.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése