Neveltetés

Te miként neveled gyermeked
hagyod élni, játszani,
vagy négy fal közé temeted?

Engeded e menni a szabadba
évszakokat végig élni,
vagy bezárod a kalitba?

Hogyan neveled őt, óvón,
vagy tiltva, fenyítve, fenyegetve
nem pedig okosan, oktatón?

Hagyod e, hogy mást bántson,
hogy barátainak, s más élőnek,
feleslegesen ártson?

Hogy elengedi e útjára a bogarat,
vagy mosolyogva tartja fogva,
s perzseli nagyító alatt.

Vitted e már futkározni a rétre,
vagy derogál a tehénszar,
ne kenje az új cipőjére?

Kint a kaszálón szedett e virágot,
látott e legelő tehenet,
s a fűben fekve élvezte a világot?

Te is, mint mi, ugyanezt tettük,
mikor gyermekek voltunk mi is,
a szabadban önfeledten nevettünk.

Fittyet hánytunk horzsolásra,
pár csepp könnyet érdemelt csak a csalán
sziszegtünk csipkerózsa bokor karcolásra.

Emlékezz, s úgy neveld fel,
miként nevelődtünk mi is
csak annyit tilts, amennyit feltétlenül kell!

Úgy látni fog majd tiszta szemmel,
tisztelni fog mindent mit kell,
s lesz őszinte, boldog ember.