Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2017. március 19., vasárnap

Alkonyodó impresszió

with 0 Comment


Orcámon pihenteti a búcsúzó nap halványodó tenyerét,
Szakadt bőrű reményt hoz, most madarak száraz kenyerét.

Csak nézem a nyugodt fának meg-meglebbenő árnyait,
Melyek megnyugtatják omladozó szívem foszladozó álmait.

A méregzöld árnyalat belsejébe hatolok,
S az univerzum illúziójába útnak is indulok.

Erek zuhataga, var és nedves közeg ölel,
A fátyol alatt a mindenség nyitja terül itt el.

Álcájában megpihen a varázslat gyémántja,
Mi haldokló s újjászületett ezredét kínálja.

Eme gyöngyös selyem a való, a test az álca,
A felépített társadalom látszólagos máza.

Hajnal hasítja, majd a pirkadat széttépi,
A reményvesztett gyarló múzsáját éleszti.

Mi szemnek láthatatlan, talány kavarog,
Az apró test mozdulatlan, mégis andalog.

Dobban a mindenség és üvölt a csend,
Általános tévelygés a szépnek hitt rend.

S most bogarak százezer csoportja énekel,
Kik tudják a titkot, melyet ember nem érhet el.

S orcámon pihenteti az alkony halványodó tenyerét.
Élesztgeti a szálkás szív fel-felgyúló Reményét.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.