A falak itt egykoron fehérek voltak:
mára elszíneződések szégyenítik.
A konyhában két lámpakapcsoló,
a ma estéhez elég az egyiket feloltani.
A gondolat olykor befészkeli magát a fejbe
-bár itt tilos rágyújtani- és azt mondja:
Na, csak most az egyszer,
és reggelre úgyis kimegy a füst!
Ezután eltelik egy hónap és
még mindig folytatódik a rutin.
Ha kell, büntetésből,
majd újrameszelem a falat!
A dohányfüst inhalálta bódulat
olyan, mint a hajnali 6-os kelés
(egyeseknek),
vagy mint a fejkörüli
tízszeres körmozdulat
reggelente.
Az ajtót nem nyitom ki,
hogy távozzon innen bármi is.
Mi káros vagy nem, itt reked.
Egy ajtónyitásnyi táv pedig az egész
bentről nézve és kintről is.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése