Holdfény

Hold öböl csillaghamu tengerében csónakázom,

Hüvös szél leheletével finoman játszom,

Érzem, óvatosan végigkúszik bőrömön, lassan simogat,

Majd pajkosan hajamba kócolja a sivatagi rózsákat,

Fehér Hold Naszály parti homokdűnéi emlékeimre omlanak,

Perzsa porszemcsék ujjaim között szélmalom táncot járnak,

Testem részecskéire szóródnak, a bársonyos homokcseppek,

Hajómmal lassan révhez kötöm a halványodó emléket,

Holdfényes szigetre csendes sirályú árral gondoláztam.

Hold vízesés zubogó vízcseppjeit kültakarómra tetováltam,

Neved betűit sejtjeimre csillaghamuval gravíroztam,

Érzékeny lábfejemen Fehér óceán mohó hullámzása nyargal,

Milliónyi gramm ametiszt érintkezik talpamon minden taggal,

Zónáimnál lehorgonyozva felgyújtod a kicsi máglyákat,

Vágtató vágyakozástól hevülten átlépünk dermedő tilalmakat,

Önfeledt óhajunkra egy refrénre zendül most az univerzum,

Újra kinyílt másodvirágzású szerelmünk, rímekre írt impresszum,

Holdsugárral Fény Istennővé váltam a hűs galaxisban,

Türkiz pillantásod sugarait tekintetemre bátran vonzottam,

Beleremegtem ölelésedbe, halk sikollyal kértem: - Velem ezt ne tedd!

Rég elveszített vad szenvedélyünk bennünk hevesen lüktetett,

Szívemből elillanó bánat illatozó varázsai rám hulltak,

Holdszellő fuvallatával szirmaim virágba borultak,

Szoríts magadhoz! Ne engedj el! Karjaid bilincseit jól lezártad.

Veled akarom átélni vörös eső záporát, forró éjszakában,

Beléd ájulva megsemmisülni a tomboló nyár örök évszakában,

Pillangóiddal szárnyalni Hold tenger lágy hullámverésében,

Újra, és újra elsüllyedni lüktető ereink csobbanó vérében,

Azonos ütemű dallam legyek dobbanó gondolatod körforgásával,

Egy dimenzióra lépjünk a Napsugár, és a Hold örök váltakozásával,

Földtengely lassú mozgását Én benned rendszereztem,

Ne karcold fel többé szívsebem! S Én összekötöm veled szerelmi övezetem...