Tanmesse 3.

Végül, de nem utolsó sorban,
nézzük a halakat,
kicsiket, közepeseket,
nagyokat.
Színesek ők is, de nem annyira,
mint pikkelyesek,
csupasz testűek viszont már kevesek.
Testét mindnek nyálka fedi,
mint a szappan, csúsznak a kézből ki.
legkisebbek között ott a
Szivárványos ökle, és a Razbóra,
egyiknek sincs se ökle, se karján, óra.
Mert az összes halnak uszonya van,
azzal úsznak nagyon gyorsan.
Kicsit nagyobb tőlük a keszegféle,
nagy az ő népessége.
Van közötte, Dévér, Karika,
Jász, meg Szilva orrú,
mindnek teste lapos, hosszú.
Akkora az átlag, mint a Sügér,
aki, mondhatni, elég kövér.
Megeszik mindent, mint a jó gyerek,
kukoricát, halat, kenyeret.
De ő nála kövérebb a Ponty,
kinek a hajában nincsen konty.
Mert, hát nincsen haja se,
belőle készül a halász levese.
Csupasz testű a Harcsa,
vizeinkben honos belőle két fajta.
A Törpe, mely tényleg elég kicsi,
ez sok horgászt idegesíti.
Aztán ott van óriás rokona,
akadt már horogra jókora.
Három névre hallgat az egyke,
Leső, Folyami, Szürke.
Ragadozó ő is, mint a Csuka,
az apa kisebb, mint az anyuka.
De ez, az összes halra mondható,
addig kicsi, amíg nebuló.
Van még tüskés hátú, mint a Süllő,
Durbincs, újra Sügér úr,
bizony fáj, ha valamelyik megszúr.
Ott van még az Amúr, Busa,
melyek szintén levesbe valók,
mert finom a húsa.
A Toknak, Kecsegének hosszú az orra,
táplálék után a medret azzal túrja.
A halakat horoggal, hálóval fogják,
szabály szabályozza a
horgász-halászatát.
Van még sok, mi védett faj,
az is mind, vízi hal.
Nem mintha földön,
vagy levegőben bármelyik élne,
minden halnak a vízben van...
az otthona, menedéke.

Vége.