Lassú akarat folyamát szövi át most a tér,
Ahol a tények valósága osztja jelenné a fényt,
És cselekvéssé tépi a sosem volt nyugtalant.
Nincs más, csak a léptek szilárdsága.
Elemi sűrűség köti a tájat végtelenné
És mozdulássá olvad benne a tétlenség.
Víz és szén ízzé erjed a szín,
A szem csak a szélességig terjed,
Utak tudatába bomlik az értelem.
Felsértett felszín mellé ér a lét,
Korláttal határolt kéreg karcolat.
Felhántolt hátú földek és párhuzam.
Szokások megtört hamva a súly alatt,
Íveket ír a haladás akadálya,
Tompa atomokat tapaszt az aszfalt pillanat.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése