2017. április 2., vasárnap

Leszakítva

with 0 Comment


Nem hallod hangját...
letépődő virágnak,
segítségért kiabál a világnak.
- Ne szakíts le, hagyj nyílni,
hagyd a napot
szirmaim színével játszani!
Ne egy fénytelen,
hideg szobában vesszek oda,
szűk üvegváza legyen
énemnek otthona.
De már késő volt,
emberkézben pihen,
lengeti szála virágát szelíden.
S lám, nyúlik a kéz,
átadva őt egy gyönyörű lánynak,
vigasz ez a virágnak.
- Ő megérdemel engem,
hát nem bánom,
leszakítva lassú halálom.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.