Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2017. április 30., vasárnap

Minden szombatra egy mese (KK-SZB)

with 0 Comment


A nap sugarai erőtlenül próbáltak áthatolni a felhőpárnák között ezen a kora tavaszi szombat reggelen, miközben Kovács Péter, jámborfalvi esztergályos bágyadtan ébredezett kétszemélyes kihúzható kanapéjának jobb oldalán. 
- Áh, egy újabb nap! - konstatálta magában nyúzottságtól meggyötört arcán végigsimítva kezeit.
Majd hirtelen eszébe jutott, hogy hétvége van, és egyből élénkebben mozdította tagjait a takaró alatt. Kovács Péter számára a szombat ugyanis a hét egyetlen valamire való napjának számított. 
Négy éve veszítette el a feleségét. Szó szerint. 
- Ma nyerni fogok ruletten! Mindent felteszek. Bízz bennem!!!! - mondta egy napon a feleségének.
Péter azonban aznap elveszítette az összes pénzét, és ezzel Mártát is, akit ezután már csak a válóperen látott újra s egyben utoljára is.
Péter ezután hónapokig befordulva élt, senkivel sem kommunikált, miután munkából hazajött, meredten bámulta hajnalokig a tévét. Majd az egyik éjjel azt álmodta, hogy ő Ludas Matyi. 
Innentől kezdve minden éjjel egy-egy mese vagy rajzfilm szereplőjeként tevékenykedett az álmában: hol Mézga Gézává vedlett, hol János Vitézzé, és ez mindig örömmel töltötte el, csak másnap ébredt csalódottan, amikor tudatosult benne, hogy ő nem más, mint Kovács Péter, a jámborfalvi esztergályos. Ezért úgy döntött, hogy innentől nem csak az álmaiban lesz mesehős, hanem a valóságban is. 
A szomszédai szombatonként futballozni jártak vagy pecázni, Péter ezt a napot jelölte ki arra, hogy mesehős lehessen, és egész héten ezt a napot várta bizsergő izgalommal.
Az első szombaton Vukká változott, és vörös szőrmét borítva magára kóborolt az erdőben, a következőn Mekk Elek bőrébe bújt és felajánlotta a falucska lakóinak, hogy minden elromlott órát, tárgyat, szerkentyűt megjavít nekik (persze ügyelt arra, hogy kontár munkát végezzen), a harmadik hétvégén Pom-pom-ot alakította, azt a különleges lényt, akiről nem tudni, hogy micsoda: lehet "paróka, szobafestő pemzli, egyujjas kifordított bundakesztyű vagy papucs orrán pamutbojt." S így élvezte Péter hétről hétre minden szombaton, hogy ő most Pumukli, Pinokkió vagy éppen a nagy Ho-ho-ho horgász. Akadt hét szombat egymás után, amikor például a Hófehérke és a hét törpéből minden törpét megszemélyesített, majd a következőn Frakként rémítette halálra Jámborfalva macskáit. Ezt különösen élvezte.
A faluban egyre jobban kiközösítették szegény Pétert, ő volt a gúnyolódások középpontja. Hiába végezte rendesen hétközben a munkáját, a szombati megnyilvánulásai előtt értetlenül állt a falu közössége. Pétert ez nemigen zavarta, de eljött az a nap, amikor már a helyi kocsmába sem engedték be.
Aznap éjjel Péter a kedvenc mesehősével álmodott. Így virradt rá az a kora tavaszi szombat reggel, amikor is benzinnel és fáklyával rohant végig a faluján Süsü, a sárkány jelmezben.
Ezen a napon Jámborfalva végleg lekerült a térképről.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.