Sírás (KK-VT)

Gitár húrja pendül

esti, méla csendben,

fájdalom zokog fel

néma éjszakában,

szenvedés buggyan ki

tétova ujjhegyen,

sírásba fulladó,

végső akkordjában.

Remegve száll a hang,

vele sír az éj is...

Szelíden kúszik át

sötétlő homályon,

hogy sóvár vágyával,

szomorúan mégis,

tisztán felcsendülve

lelkemhez találjon.