Kié a koszorú? (KK-KMZS)

Az arc ismerős,
hajába a troli áramszedője
szórt szikrákat, attól olyan ütős
a frizura és a rím.
Tolla alatt a remekművek
apró köhintéssel születnek,
a szonett csak egy hosszú
szellentés, és máris kész.
Meglett kora ellenére
a szexről szenvedéllyel beszél,
íme egy koszorús költő, aki kefél.
Zavarban hallgatod,
Ő az, ki oly nagyot alkotott?
Zakója alatt pállott, rózsaszín ing virít,
ráncos szája szélén hideglelés,
és abból, ahogy zihál,
elkelne már egy szívátültetés.
A stílusa is annyira pikírt,
hogy a szemed undorral forgatod,
mégis mikor őt olvasod,
 a rím puhán gördül,
 megérint, minden kis sejted örül,
tudod, miért olyan jó írni,
és akkor, magadban is, elkezdesz hinni.