2017. május 31., szerda

Nem bírom, megteszem

with 0 Comment


Hát megírom.
Isten az atyám,
én most már megteszem.
Fejemből kiveszem,
itt pihen kezemben, lám,
magamban tartva nem bírom.

Levetem papíron,
mi hosszú ideje bánt,
szíven úgy facsarja.
Hitvány, csalfa.
Lelkem egészen bele ráng,
hát gombóccá gyúrom.

Tintához keverem,
töltöm betétbe,
tekerem toll szárba.
Jöjjön napvilágra,
köldök erét eltépve,
adom neki nevem.

Buta vagy testvérem.
Te, nagy Magyar,
hontalan vagy hazádban.
Fekszel csak a sárban,
mi ölelőn, békén takar.
Mi lett belőled, én népem?

Vakon élsz, némán
mint bábú, hóhér madzagon
magadba tartva a mérget.
Nincs erőd megölni a férget,
mi húsodból él, gazdagon,
tűröd tehetetlen, bénán.

Életlen szavad semmi
csak hitvány, csorba penge
mivel csak magadat sebzed.
Saját ered vágod, ontva véred,
tartod a kezedbe,
sajnálva csak nyomorult életed.
Ennyi.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.