Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Nem érzem üdeségét egészen az utóízig,
Besároztad szűz-fehér szerelmünket,
Kacérkodtál buja éjjel, becsaptad szívem!
Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Börtönödbe hamvasságom sínylődik,
Ne is kérd, hogy bocsássak meg,
Végzetes tettedért Én meg nem kegyelmezek!
Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Léha vagy! Te ledér, úgy hírlik!
Mert tiszta volt a szó, akár a hó,
Akartam bízni, de nem leszek vigasznyújtó.
Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Éjjel a Hold nemcsak fényedtől terebélyesedik,
Múzsádat szoros pórázodon rángattad,
Végleg kioldozom erős rabigádat!
Nem kell már a csókod, nem ízlik!
Szívem az erős fájdalomtól kettényílik!
Tőröd szúrása rajtam halált okozott!
Távozz tőlem! Éjjel a szél értem zokogott!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése