Csikágó (KK-VT)

Mint megművelt föld
a dolgos kéznek,
neki olyan ez a város.
Haza visz az út, otthonosan
simul lába alatt,
az ódon, vaskos házak
védelmezőn borulnak fölé,
 minden kis mellékutca
ismerős, az övé.
Játszótéren régmúlt gyerekzsivaj
kísértete,
szívére száll pihen,
koszos foszlott tollú
galambok gyűlnek köré,
apró szemükben
mindentudó fölény,
túlélni kell,
idős néni rafia szatyorból
morzsát szór a szökőkútnál,
ócska babakocsiban
 csecsemő szunyókál,
szájából lassan nyál szivárog,
padtámlán piros pólós fiú ül,
mellette gitártok.
Olyan tiszta a dallam,
együtt dúdolja a gitárral
halkan.