Testamentum

Istennel kötöttem szövetséget,
Fájdalom mar belül, szinte éget,
Nem éltünk át együtt kánaánt!
Fába préselődtem, testem halálraszánt!

Mitikus arcomon Sugi évgyűrűinek varratai,
Törzsemen vadak erőteljes patanyomai,
Egyre mélyebbre húznak az erős gyökerek,
Látóteremen sokasodnak szürke fellegek.

Viszolygok! Fojt félelmem, egyedül vagyok!
Faháncsaimon torkosak a karvalyok,
Belezuhantam nem-feledés börtönébe,
Szétnyomódok szerelem súlyos tömegébe.

Sajtolódom! Sugi törzséből nincs menekvés!
Vágj utat felém, ösvénynél ott a rés,
Hiányod annyira fáj, úgy érzem, félbefűrészel!
Szabadíts ki! A fa kaptárából, mielőtt összeprésel!

Isten kiválasztott kánonja voltam!
Ezen a világon nélküled szétporladtam,
Érzem, magadhoz vonsz, lényünk egybeolvadt,
Sugi feszítő fogságától bilincsem leolvadt.


 (Sugi japán öreg fa)