bánatom selyemként betakar
olykor kígyóként belém mar
gyógyszerem volnál ha volnál
de régóta nem gondolok rád
a sok emléket elengedtem
új életet építettem
hely nem került neked abban
neved papok zsolozsmájában
Kép: Riba Szabolcs fotója
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése