Hány megálmodott tervünk
hullt a porba,
nehéz kőtömbnek faragatlan
lett a sorsa,
formájuk a múltban elmerül
gazok között tehetetlenül.
Békésen alszol eltűnve múltba
szívemre méla bú terül,
gyászomból néha felocsúdva
virágok kelyhén könnycseppem ül.
Jó barátok kik sosem felednek,
kezükben mécses lángra gyúl,
csak bennem élsz dacolva
mások számára láthatatlanul.
Árnyékod mindenütt ott lapul,
múltat legyőzve fáradhatatlanul
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése