A köd ázott hajamba tapad,
gyöngykavics görög talpam alatt,
a kertben egy lehajló ágon
fonnyadó körte lóg,
a fogam alatt
roppanó szőlőszemek aprók,
reggel a nap is másként
ébred arcomon,
a borostyán tolakodón
ömlik be az ablakon,
falnál felejtett
létra mellett virágcserép,
elszomorító tűnő nyári kép.
Kerti lak teraszán az apácarács
festék pergető
foszladozó elmúlás,
egy szarka a tetőn,
kerregve önmagát dicsőíti,
szánalmas vékony lábain remegve áll,
mögötte a szél csupasz fát cibál,
az ég opálos vászon,
esőcseppek gyűlnek csendben
a rozsdamarta biciklivázon.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése