Enyészet múlatja perc-gyorsan az időt,
a repkénnyel benőtt romos házban,
valaha égre nyúló kéménye is ledőlt,
a tetőn rozsdás szélkakas áll,
már nem nyikordul,
fals dallamát csak ő hallja,
mikor az arra tévedő szél,
néha sajnálatból megforgatja.
Ablakában kísértet-nárcisz virít,
foszló függöny szakadozik rég,
egyetlen görbe szög tartja még,
a kertben vadrózsa burjánzik,
árnyékában mohos, öreg kút bújik,
Forró, déli nap hevétől remeg a táj,
mély apátiában csoszog,
süppedő, sápadt avarban a nyár.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése