Bús, borongós volt az éjjel
égből hulltak esőkönnyek,
fák levelén mind megültek
párától lett minden terhes.
Ezüst gyöngyök fűszálakon
nap fényében felragyogtak,
dús harmattá elomlottak
ott csillogtak mohaágyon.
Kerekedő szellőszárnyon
ég vizébe visszatértek,
szivárványként tündöklenek
hidat verve égi tájon.
Szíveinkre gyöngyként hullnak
összekötve jelent s múltat.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése