Rossz időben születtem e földre,
mikor az öreg fák fény helyett
sötétzöld álmokat susogtak,
az anyám egy idegent szeretett.
Magasról dörgött le rám az élet,
szomorú szomjúság lebegett
fejem fölött könyörtelenül,
ahogy anyám nyomában haladtam.
Árnyékom elillant láthatatlan,
satírozott vonalra vágyott,
nyűtt talpú cipőm vitt előre,
amíg én az anyámat kerestem.
Végül buborékba hullott a nap,
hazaért végre, talán hozzám,
gondolat-kar ölelte egyre,
tekintete húzott közénk falat.
Csillagtalan fekete szemében
vigasz nem volt, csak konok átok,
nyolc évem ártatlan bűnei,
az anyám egy idegent szeretett.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése