Nyílik az akác (KK-KMZS)

Ma reggelre virágba borult az akác

a harmatcseppje, üdíti a fehér

virágokat, illata messzire elér.

Méhecskék veszik körül az akácfát. 

Dúl a mámor" Májusfám" szalagját tépi

a hideg szél, az üzenet jelképi,

még nem volt ilyen csodálatos, mint veled

egyetlen kikelet, mert szebbé teszed. 

Ha kék szemedben nézek a Napsugarát

látom én, és csókod a szamócának

édes levével keveredik, Tücsköknek

hegedűje, szerelemről, csókról szól,

csókra csókkal felelni, a legjobb játék

Veled játszani legszebb társasjáték.

Meglehet, hogy a (KK-KMZS)

Farsang kedvez a mindennapoknak,

Hiszen megszokott jelmez már az álarc,

De nem tapsolok változásoknak

Napok rejtélye, hogy milyen lelki harc

Játszódik le a gondolatokban,

Van-e még benne érzés, vagy csak kényszer,

Mit is keres a kapcsolatokban,

Őszinte magához legalább egyszer,

Sétálok mélázva, és reszketek,

Pedig van kabát, sapka, meg sál, rajtam

Mégis dermesztőek a reggelek

Gondolatban eljátszok a szavakkal,

Álarcok mögött embert keresek,

Akinek lelkében a dal dúdol még

Érzései élnek és nemesek

Álarca csak a farsangi tartozék.

Most kéne (KK-VT)

Egy szép szó

Kéne tán egy

Ölelés 

Megnyugtató

Mosoly egy

Bátorító

Nevetés 

Egy kacsintás

Mely jelzi

Fog ez menni

Csak csináld

De nincs most szó

Nyugtató

Nincs egy mosoly

Ölelés

Van fájdalom

Üresség

Egy nyugtalan

Érzés, és

Nem biztató

Ámító

Józanító.

Lehet, hogy a

Farsang kedvez a mindennapoknak,

Hiszen megszokott jelmez már az álarc,

De nem tapsolok változásoknak

Napok rejtélye, hogy milyen lelki harc

Játszódik le a gondolatokban,

Van-e még benne érzés, vagy csak kényszer,

Mit is keres a kapcsolatokban,

Őszinte magához legalább egyszer,

Sétálok mélázva, és reszketek,

Pedig van kabát, sapka, meg sál, mégis

Iszonyatos reggel a didergés,

Gondolatban eljátszok a szavakkal,

Álarcok mögött embert keresek,

Olyant, akiben létezik kedvesség.

A vonaton

Ma elutazom a gondolattal

száguldunk, és csapongunk mint felkevert

falevél akit a szél felemelt

incselkedve a régi kapcsolattal.

Bekacsint egy pillanatra arcod

érinti kedvesen, de jobbat talált

fognád kezedet már ki is nyújtod,

és észre veszed szemafor újravált.

Keskeny sínek között csapongnak, és

mosolyból csinálnak eső cseppeket

vonatablakból vissza tekintés,

hallod serceg a cirok, ép sepreget.

Aztán egy állomáshoz érkezel

emlék megszépült színe már halovány,

de van neki kiszállnál érdekel

talán fájó mert hallgat a csalogány.

Száguld a vonat, csapong a gondolat

egyre messzebbre kerülsz a mától

útitársad a remény fénypontokat

libbent eléd új sorozatáról..

Ébredő természet.

A napsugarától kristályként fénylő

jégdarabkák, hamiskásan játszanak

a fényben, még maradnának örvénylő

víz tetején, de tán belenyugszanak.

Az ébredő természetben olvadni

kell, elmerülni szép csendben a vízben.

Már hangosabb az élet, az erdőben,

csendet, madarak fogják"háborgatni".

Dombtető még kopár, a fa tövében

már varázsolt a kikelet, ha látnád,

örömed lelnéd a csodás növényben.

A föld felvette a fehér kabátját.

Hóvirágtól mese szép ez a látvány.

Lelkemben már érzem, és ahogy nézem

visszaemlékszem, talán a szivárvány

színeivel egyezik szépségében.