A napsugarától kristályként fénylő
jégdarabkák, hamiskásan játszanak
a fényben, még maradnának örvénylő
víz tetején, de tán belenyugszanak.
Az ébredő természetben olvadni
kell, elmerülni szép csendben a vízben.
Már hangosabb az élet, az erdőben,
csendet, madarak fogják"háborgatni".
Dombtető még kopár, a fa tövében
már varázsolt a kikelet, ha látnád,
örömed lelnéd a csodás növényben.
A föld felvette a fehér kabátját.
Hóvirágtól mese szép ez a látvány.
Lelkemben már érzem, és ahogy nézem
visszaemlékszem, talán a szivárvány
színeivel egyezik szépségében.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése