Ma elutazom a gondolattal
száguldunk, és csapongunk mint felkevert
falevél akit a szél felemelt
incselkedve a régi kapcsolattal.
Bekacsint egy pillanatra arcod
érinti kedvesen, de jobbat talált
fognád kezedet már ki is nyújtod,
és észre veszed szemafor újravált.
Keskeny sínek között csapongnak, és
mosolyból csinálnak eső cseppeket
vonatablakból vissza tekintés,
hallod serceg a cirok, ép sepreget.
Aztán egy állomáshoz érkezel
emlék megszépült színe már halovány,
de van neki kiszállnál érdekel
talán fájó mert hallgat a csalogány.
Száguld a vonat, csapong a gondolat
egyre messzebbre kerülsz a mától
útitársad a remény fénypontokat
libbent eléd új sorozatáról..
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése