nehéz lépkedni a sivár messzeségben,
talpamat égeti a szívfájdító magány,
rád gondolok, elmém a tébollyal küzd,
kicsavarodott gondolatok gyötrik lényemet,
létem a tét, maradok, vagy eltűnök,
féregszerű lények rágják lelkemet,
a fájdalomtól minden porcikám remeg,
májamat métely fúrja át,
útját sötét vérfolyam követi,
a kétkedés küzd a tiszta érzelmekkel,
zsong a világ, bűnökkel teli,
rád vetíti kényszerképzetét,
rád köpi bűzös gyomrának mérgeit,
én mégis hiszek az ártatlanságban,
a tiszta szerelemben az igaz barátban,
Nagyon magával ragadó vers. Egyre mélyebbre húz az érzésvilágban, amiről az írás szól. Szép sorok és visszataszító részek egyaránt vannak benne, de ezek egyensúlyban vannak, ez teszi az írást kiegyensúlyozottá. Viszont a vers alanya nem egészen tiszta, hogy miért lett "én"ből "te". És szerintem a sok vessző helyett néhol pontokat is lehetett volna írni. De élménynek jó volt.
VálaszTörlésszerintem csak visszatér a "rád gondolok" tárgyára,akire hiába köpi a világ a mérgeit,ebben az olvasatban nem ködös,de lehet h én értelmeztem félre.
VálaszTörléserőteljes képek,tetszett!
Kedves László!
VálaszTörlésNagyon tetszett a vers, csak úgy kavarognak benne az érzések!
Gyöngyivel ellentétben úgy érzem a vesszők kifejezőek, a vesszők miatt sodródik az érzelmekben az olvasó, mint amikor az ember agya is zakatol egyfolytában, ha kétségei vannak.( A pont szerintem lezárna egy- egy gondolatot és szétszaggatná a kétségfolyamot..)