Aztán jött az a levél, zöld tintával írva, a nagybetűk alól kilátszott a vörös. A padlás porában írott piszkozat, egérlábnyomok a pont meg a vessző, abban a síri fényben, a vörös- fekete, a zöld is sötét. Mint a felhős éjszakai ég, a láthatatlan csillagokkal. A levél, amit zöld tintával írtak, a nagybetűk alól kilátszott a vörös. Egyszerre csak itt feküdt a padlón, a rongyos szőnyegen, csendesen figyelve és mindent látva, mikor veszem fel, és hogy olvasom… Ahogy haladok a sorokkal, úgy válnak le a betűk a papírról, és hullnak le a végtelenbe, vörös nyomokat hagyva maguk után. Valahol földet érve éles csattanásuk egy halálsikoly, de hangjaikat elnyeli a messzeség, a feledésből nem jön már vissza a jajszó… Csak üres papír marad a kezemben, a hajdani betűk emlékével, még csukott szemekkel is látom őket, és fogom is látni, mert hiszen ott voltak, és most hová tűntek, minden eltűnik egyszer, pedig minden volt, és ami volt, az hogy tud eltűnni? Füleimben zúg, zümmög a szó, a hajdan volt szöveg éneke, arcok és hangok fakó emlékeit idézve, ”hallani vélem a hangodat még, volt egyszer rég, egyszer rég.” Zenél bennem a régi dal pár sora. Mert mit ér az igazság, ezek csak emberi igazak, és hol az Isteni igaz, ami tényleg az, ami. Mi lehet az, amit mi annak hiszünk, csak jönnek, és jönnek a zöld tintával írott levelek, hullnak le betűi a sötét semmibe. Ki írja ezeket, és miért? A vakon tántorgás bizonytalan félelmeit hivatott fokozni? A szűkölő lélek hangjait a végsőkig felerősíteni? Amin egérnyomok a pont meg a vessző, és a padlás szürke homályában fluoreszkáló szöveg eggyé válik a porral… ami alatt nem tudni mi rejtőzik.
Mert minden mögött és alatt rejtőzködik valami, amit nem láthatunk. Eleredt az eső. Tompán és időtlenül kopog százezer cseppjével a palákon, valaminek a könnyei, monoton hangja megnyugtatja a háborgó lelkeket, belesodor az időtlenségbe, és ringat, míg megérkezik az álom. A mindent feledtető megbékélés. A levél, zöld tintával írva, a nagybetűk alól kilátszott a vörös…
Kedves György!
VálaszTörlésTartok tőle, hogy ezt az írást most nem értettem, persze lehet, hogy csak én vagyok ilyen állapotban jelenleg...
Mindenesetre a konklúziók, életkérdések és válaszok itt is megjelennek, ezek most is aranyat érnek. A képeidben meg mindig örömmel gyönyörködöm.
Kedves Balázs.
VálaszTörlésKedves Balázs.
VálaszTörlésHosszú válaszomat a gép törölte, közölve, hogy kérésemnek nem tud eleget tenni.
Aztán beírtam próbának a nevedet, és azt felrakta a válaszoknak szánt helyre. Ezt azért írom, hogy értsd, nem őrültem meg, hogy válaszként elküldtem a nevedet.
Naszóval: Én úgy képzelem, hogy az embert körülvevő láthatatlan világ, ha foszlányaival betör a mi logikánk szerint működtetett, valóságnak hitt állapotunkba, megpróbáljuk értelmezni, érteni, holott egy másik logikai rendszerről van szó. Ez okoz egy káosz érzést, összekeveredik a valóság, és az agy zabolátlan kirohanása, felborítva a megszokottat.
A "Normális" módon nem érthető helyzet kataklizmája megbénít minden megértést, csak az érzelemvilágot képes elbizonytalanítani, borzolni.
Az ébrenlét kialakult mérlegelési logikája, az álomban töltött létezésünkben nem érvényes,és mégis van. Ez a valóság, és az agy keltette zabolátlan víziók keveredésének következménye.
A beidegződések logikájával nem követhetők.
Ezért nem érted az érthetetlent.
Én gyakran írok abszurdokat, engedvén összekeveredni a valóságnak gondolt eseményeket a fantáziának nevezett valósággal.
Minden bennünk van egyszerre, ami velünk tűnik el majd...egyszerre.
Köszönöm a türelmedet.
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésBalázsnak küldött magyarázatod után, nekem már könnyebb dolgom volt az "értelmezéssel". S nem baj ezek szerint, ha én sem értem igazán, hogy mit üzensz ezzel az írással.
Ennek ellenére most is szívesen olvastalak: Jutta
Kedves Jutta.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy elolvastál. Tudod, erről a témáról és írásformáról hosszan tudnék írni, de irtózom az okoskodástól.Fellini mondta: "A fantázia a fontos, nem a valóság másolása"
Én gyakran írok abszurdot, ez is már abban a kategóriában van. Az ember ott hibázik, hogy mindent akar érteni, holott a dolgok nagyobbik része számára nem követhető, akár az álmok.
Hegel szerint, "A művészet a szellem luxusa". A tudatos, racionális gondolkodásod másként működik mint például a lelked döntései. Álomlétedben megint más logika a mérvadó, csak ismeretlen.Egy emberi agyban, számtalan értékelési rendszer működik, és tudatosan nem követhető módon.
Mielőtt szájmenést kapnék, röviden összefoglalva, nem kell mindent soronként érteni. Elég az érzékelés.
Ezek az írások szituációk.Megvan a saját logikájuk, ami inkább ösztönös.
De ez csak az én véleményem, nem szentírás.