Te ringatsz ma el,
róla álmodom.
Mosollyal felel
szám, az áruló.
Vége nincstelen,
ne bízz, nem szabad.
Nincs ma végtelen,
sóvár lett szavad.
Kár az éjekért,
s kár belém a szó.
Könnyem szublimál,
sírni úgyse jó.
Szeppen nappalunk
ágy alá söpör,
hitem nem lapul,
röppen, nem gyötör.
Szája vértelen,
görcse olvadó,
újrakezdenem
bolondnak való.
Szia Erika!
VálaszTörlésNem derült ki számomra, hogy a róla álmodom-ból ki a róla? És a te?
Szeppen nappalunk
ágy alá söpör,-- ez szép, tetszik.
A lezárás furán hangzik, újrakezdenem bolondnak való.
Ez most kevésbé tetszik nekem.
kedves Marcsi, gondolkodom hogyan tegyem kevésbé ködössé az elejét(és kevésbé furává a végét:D)
VálaszTörlésörülök, hogy olvastál és kommenteltél!
Azt hiszem értem. Egy kis megcsalást érzek, gondolatban.
VálaszTörlésEgy kis csalódást is, amire az utolsó soraid utalnak.
Lehet tévedek, csak a vers dallama ami nálam biztos, és nagyon tetszik.
múltbaragadás inkább,mint megcsalás,de ezt sajnos nem sikeredett érthetően beleszűrni a versbe:).
VálaszTörlésörülök hogy azért így is tetszik,s hogy itt jártál!
Az utóbbi időből nekem ez tetszett a legjobban tőled. A cseppenő rövid sorokban az érdekes szavak. Megfelelt. Nincs benne semmi öee
VálaszTörléskedves Dani, ha nincs öee akkor minden rendben:D örülök, hogy tetszett, s hogy erre jártál.
VálaszTörlés