Mint zongora zöngeszekrényében
pihenő húrok,
szavak szunnyadnak bennem,
polifóniára hangoltan,
de zonogó álmaikban is
iszonyával hangárüregek formátlan terének.
Ma részeg reflexszel ütök billentyűket,
kibuggyan a gátlás félszeg fisze,
a gisz bizonytalansága kipattan a húrból,
s a gyakorló terem zavara felriad:
hangokra töredezetten minden szó
kihunyt.
"kibuggyan a gátlás félszeg fisze,
VálaszTörlésa gisz bizonytalansága kipattan a húrból" - nagyon jó, gazán kifejező ez a versed!
Szeretettel:
Eddig ok:
VálaszTörlésMint zongora zöngeszekrényében
pihenő húrok,
szavak szunnyadnak bennem,
polifóniára hangoltan,
De, ezt egyáltalán nem értem:
"de zonogó álmaikban is
iszonyával hangárüregek formátlan terének."
A második rész teljes egészében kiváló.
Ez egy remek vers lenne, ha az a két sor tisztább volna.
A tördelésen lehetne talán még változtatni, valahogy így:
Mint zongora zöngeszekrényében pihenő húrok,
szavak szunnyadnak bennem, polifóniára hangoltan,
de zonogó álmaikban is
iszonyával hangárüregek formátlan terének.
Ma részeg reflexszel ütök billentyűket,
kibuggyan a gátlás félszeg fisze,
a gisz bizonytalansága kipattan a húrból,
s a gyakorló terem zavara felriad:
hangokra töredezetten minden szó kihunyt.
Teszem hozzá, az első vsz. említett két sorát nem értem.
A jól előadott zeneszám a helyiség hangzási viszonyaitól függően zavaróan is eljuthat a hallgatók füléhez...
VálaszTörlésKülönben a "hangárüregek formátlan terével" egy böhöm internetes oldalra utaltam, ahol a felhasználók zöme nem ért a lírához, de megjátssza magát.
Most olvasom. Igaz, nem először, de ez a vers a mai nap legjellemzőbb része lett. Kihunyt. Az a hangár pedig fityfenét sem ér.
VálaszTörlésKedves Éva,
VálaszTörlésén pedig most olvasom a bejegyzésed. A hangárra vonatkozó véleményünk azonos! :))