Megóvhat-e a szó,
mely hangsúlyt elejtve mondatik ki,
s mint léggömb, pukkad ki a szélben?
Lehet-e védőháló a szó,
ha a sün disznó-tüskéjéből szövetett,
vagy lovasrendőrként tapos a támadókra?
A végletek szeszélyének rapszódiája
nem túlzó lelki fintor,
nem is az értelem útkeresése,
csak vergődés a sápadt bizonytalanság
és a vakmerő önbizalom között,
az ego-féltés kifeszített
szúnyoghálójában.
Nagyon kifejezővé teszik versedet a mély kérdések, a különleges képek, metaforák.
VálaszTörlésEgyetértek minden tekintetben. Jó a mondanivalód.:) Punk-tum. Nincs mit hozzáfűzni.
VálaszTörlésNekem sincs semmi más hozzászólni valóm, csak annyi: Jó!
VálaszTörlésJó bizony:)
VálaszTörlésValika, Éva, Balázs, Szabolcs!
VálaszTörlésKöszönöm. És a csuda vinné el, hogy nem azonos a mi lírai ízlésünk! Az általam jobbnak vélt verseknél nincs semmilyen vélemény, és ez a középszerű - a magam megítélése szerint - tetszést vált ki. :)
Dehát ennek is örülök... :))
Érdekes, amit írsz Erzsébet, ezt én is sokszor szoktam érezni akár saját, akár más verseinél.
VálaszTörlésTe egyébként magadtól melyeket véled jónak?
Pl. Casanova szerelmében, delfin-frekvenciák, Térkép, Ki a múltból...
VálaszTörlésLeggyengébbnek a Mert nincs... c. verset érzem.
Az Anyám himnusza hogy tetszik?
VálaszTörlésMint vers gyenge. Érzelemdús, jó ritmusú, szokásos képekkel, de nincs benne semmi sajátosan feketeerzsis sem gondolatiságában, sem formában.
VálaszTörlésIlyen verset halomra lehet írni!
Természetesen érzelmileg számomra sokat jelent, és remélem, a drága jó anyám ott fent lelkébe fogadta, hiszen neki írtam! Sajnálom, hogy Ő már nem érte meg a versfabrikálásos életszakaszomat, nem lehetek tanúja az örömének.
Akkor úgymond magadhoz képest nem tartod jónak. Vagyis ahhoz képest, amit képviselsz és amit mondani akarsz. Ugye?
VálaszTörlésAmikor leírok egy verset, mindig valakivel, valakikkel beszélgetek, hozzuk szólok. A szöveget ösztönösen rájuk szabom, azon a szinten közlöm, amelyet ő(k) be tud(nak) fogadni. Pl. az Otthon c. versem gondolatiságában és kifejező eszközeiben is sokkal egyszerűb, mint "a szülőföldnek" című. Az első a szülői háznak, a második Erdélynek szánt szöveg. És mindkettőt csak ÚGY tudtam leírni, mert számomra az a természetes. De mindkettő a személyiségemhez tartozik, a személyi és társadalmi függőségem kifejezői.
VálaszTörlés