Imádom, amikor a
végtelen esti csöndben
hallgatnak a fák körülöttem.
Ágaikon egyetlen levél se rezzen.
Ilyenkor megfáradt lelkem
egy kissé megpihen.
Az este -a múlt
a csend-a jelen
s ha bánatomat eltemettem,
itt, az alvó természetben
szelíd béke lesz majd idebenn.
Kedves Irma!
VálaszTörlésAz egyik legnehezebben elérhető, ha nem a legnehezebb az ember életében: elérni a lelki békét. Nagyon szép képben írtad ezt le. Nekem nagyon tetszett. :)
Talán az utolsó sorban lehetne így: "szelíd béke lesz majd bennem. " Szebb lenne a csengése, de ez csak egy amatőr ötlete.
Köszönöm versedet!
Üdvözlettel: Végh T. Mónika
Szép csend, de ritkán adatik meg.
VálaszTörlésMónika, köszönöm. Irma
VálaszTörlésÉva, köszönöm. Valóban ritka, de annál becsesebb.
VálaszTörlésüdvözlettel: Irma
Mónika, én köszönöm. Irma
VálaszTörlésSzia Irma!
VálaszTörlésHát, nem köntörfalazok, de csak azért, mert tudom, hogy neked mondani kritikát is.
Szóval, olvastam már sokkal jobb írásodat is.
Ebben az írásodban én nem találtam semmi különöset őszintén szólva.
Inkább azt mondanám rímes próza, verssorokba tördelve, mint vers.
Leírtál néhány összefüggő gondolatot, megosztottál egy élményt. Ennyit történt, én így látom.
Balázs, köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél. Irma
VálaszTörlésA csend egyik formája, ami ritkán adatik meg. Nyugtatja a lelket, pihenteti a testet.
VálaszTörlésIgaz, Éva. Ritkán, de néha megadatik. köszönettel: Irma
VálaszTörlésÚjabb kellemes hangulat:) de miért akadtam fent a záró "idebenn"-n?... újra olvasom...:)
VálaszTörlésKedves Zsuzsa! köszönöm, hogy írtál! :) Irma
VálaszTörlés