Mutálódott mosoly halad
át kisimult arcomon.., s
minden gondolatom
felhőgomoly...
A tér kitágult, s
megszüli a helyet, ahol
éppen lenni akarok...
Közhelyek nélkül...
Összerakott az öreg,
biciklis doki...
Már nem büdös a zokni, s
nem rossz így a világot érzékelni.
Sűrű a vérem ehhez
a színes élethez, s
megtámadtak a denevérek...
Mellettem a disznó vezet, és
ő is látni fogja őket...
...nem tudom...némely írásod akkora összevisszaságnak tűnnek,de mégis átjönnek az üzenetek...tetszett ez is...
VálaszTörlésSzerinted miért ez a címe Matyó?:)
VálaszTörlés...csak sejteni vélem, hogy egy mű alakja lehet...
VálaszTörlésSzerintem ebbe ez a legjobb rész:
VálaszTörlés"A tér kitágult, s
megszüli a helyet, ahol
éppen lenni akarok...
Közhelyek nélkül..."
A többit meghagyom másoknak, meg a szerzőnek.:)