Kiloptad szememből a
Fényt -
vak ablak sötétül szobámra.
Elvitted ajkamról a
Szót -
ítéltél óceánmély hallgatásra.
Tündérmesék Nagyasszonya - , ki voltam,
kószálok
hamupipőke-ruhában,
kolonc vágyam, a
Szerelem,
itt nyűgöl lépteim
sarában.
Kedves Erzsi! Ez a nekem való vers:) Rögtön megértettem.
VálaszTörlésTisztán hangzó, teljesen érzékelem, és sajnálom, hogy így van.
Ne légy kétségbeesve emiatt, szerelmek jönnek mennek, mint vonatok.
Ez még a kezdeti verseim egyike...
VálaszTörlésAz élmény, az életérzés, amelyből fakadt, még kőkorszakbeli. Csak most örökítettem meg. :))