Életrajzrészlet

(válasz B. Gábor versére)

Füvészkertjében a natúrának,
kiszikkadt parlagon,
koldus utak mentén,
csavargók magányát nótává szépítve,
megromlottméz-keserűn
csordalegelő közepén is néha,
daccal a valóság nyers erőire,
élt!

Mert örök kényszer a gyógyítás
és a szembenállás,
ha kell, a széllel,
a megátalkodott viharok gúnysötétjével.

Teste tejét könnyen kiadta,
a belső fehére
szellem győzelme az anyag felett.

Most égi megnyugvás ül kék szemében,
az elmozdulások bódító szédülete kerüli;
már a madarak sem szállnak arrafelé,
már csak a kívánság erős:
készülés a préselt öröklétbe,
talán holnap...

Holnap
egy katángkóró herbárium-álma
a hihetetlent hirdeti:
a lágy dac gyógyító erejét!