Van egy ország,
hol a tájformák belesimulnak a szokatlan távolokba,
hol az égzengéstől nem rettegve messzire lobban a tűz,
hol a hótakaró gyönyörű álnoksággal sugározza a megfázottak délibábját,
hol az utakon szentjánosbogarak sorának fényzuhataga felel a sötétségnek,
hol az érinthetetlen űr sugárszemmel simogat...
.....................................................................................................
Biztosan van egy ország,
ahol a gyenge nem sebezhető, mert a vihar ismeretlen idegen.
Biztosan van egy ország,
ahol új szívhangjait hallatja a föld...
.....................................................................................................
Biztosan van...
.....................................................................................................
Kell lennie...
Úgy érzem, ez az írás inkább egy próza kezdete lehetne, annak szép. Irma
VálaszTörlésKedves Irma, meglehet, hogy igazad van.:)
VálaszTörlésSajnos, nekem CSAK ENNYI gondolatom van e téma kapcsán... És ebben a formában prózaversnek vélem.
Köszönöm a figyelmed.
...valahogy több munkát érdemelt volna meg eme gondolat...
VálaszTörlésEme hozzászólónak tudnia kell, hogy én nem izzadok verseket. Leírom, ami jön. Úgy, ahogy jön. A munkát pedig meghagyom a vajúdó poétáknak!
VálaszTörlésÉn, úgy olvasok verset, megérint belőle valami, vagy nem érint meg.
VálaszTörlésJelen esetben azt kell mondjam igen.
Azt a bizonyos országot sokan szeretnénk megtalálni, én legalábbis igen.
Kell lennie...amit tudok, én nem sebzek...
Éva drága, tudom, hogy nem tökéletes alkotás, sajnos, nem igazán tudok utólag sminkelni, sem továbbírni... :( Ha már egyszer kiengedtem, nem tudom visszahozni, babusgatniés ekceterák... :(
VálaszTörlésNagyon foglalkoztat téged ez az ország kérdés.:)
VálaszTörlésMinden foglalkoztat, amihez érzelmek, érzések fűznek. Mint bárki mást. :)
VálaszTörlés