Ha elmegyek, mert elmegyek egyszer
nem viszek magammal csomagot,
lelkemre ülnek becéző szavak,
szívembe marnak sóhajok.
Bakancsba dugom keskeny lábam
törje fel vastagon szeges kérge,
tele a papír, kész van a lecke,
megvan már írva életem regénye.
Mezítláb jöttem a világra,
ölembe rejtette csillagát,
szelíden néztem száz csodára,
gazdagon megyek tovább.
Nagy nyugalomban nézem fészkem,
szavakba oltott aranyát,
sóval hintem be földi részem,
elmegyek egyszer, s nincs tovább.
(nyugodtan percel már az óra, írhatsz, ha akarsz a margóra)
Átkozott szavak, beszédes versek
Margómról nem sírnak többé tercek,
Rímesőm nem hullat cseppeket,
Megígértem...hát elmegyek...
Szomorú-szép dallam a versed...
VálaszTörlésKöszönöm Valika!
VálaszTörlésLehet nem elég...
Miért? Sem a hangulat, sem a téma, sem az ihletés, késztetés nem ugyanolyan mindig...:)
VálaszTörlésAkkor unalmas volna, nem?
A változatosság gyönyörködtet, a kipróbálás pedig merészségre vall. Ismerkedem az újjal, hátha más vagyok. Ki tudja?
VálaszTörlésna menj.....MARADJ....:))))
VálaszTörlés:))
VálaszTörlésMost akkor mi legyen, kedves Imre?;))
nyugi...a fránya klaviatúra vagy a lusta kezem kavart be.....
VálaszTörléshelyesen így van:
NE MENJ.........MARADJ.....
értve?????? :)))))
Ebben bíztam:)
VálaszTörlésKülönben már, ajjaj...
Köszönöm Imre;))
:)) ...szerintem se menj...nagyon jókat írsz...írj még nekem-nekünk..magadnak...
VálaszTörlésKöszi Zoli!
VálaszTörlésMaradok még, jó itt nekem;)
Ez a rész nagyon bejön, nagyon szép:
VálaszTörlés"Átkozott szavak, beszédes versek
Margómról nem sírnak többé tercek,
Rímesőm nem hullat cseppeket,
Megígértem...hát elmegyek..."
Köszönöm Balázs!
VálaszTörlés