Ha már a vacsoráról faggatsz,
én magamat zabálom, ha lehet,
lassan nyelem az unalmat vele,
megszórva közönnyel, s ha aggaszt
a maradékkal mégis mi lesz,
elárulom, ha jól figyelsz,
megsúgom, hogy megvond a vállad
mindegy, mert a desszert úgyis csak önsajnálat.
Hú, ez nagyon tömör, és annál szívenütősebb... Mindig öröm, ha olyan versre bukkanok, ami nincs "túlírva" - azért, mert én sajna, hajlamos vagyok erre ... :)
VálaszTörlésTömör és borzasztóan jó!
VálaszTörlésgratulálok, Éva :)
Kedves Erika!
VálaszTörlésTetszik az étlap!
Tömör, s akinek főzted... hát nyomhatja a gyomrát...
kedves Vali!
VálaszTörlésörömmel olvasom,hogy örömmel olvasod;).
Erika
Éva!
VálaszTörlésörülök,hogy tetszett,s köszönöm érdeklődésed!
kedves Jutta, ez elsősorban az én gyomromat nyomja;) köszönöm hogy olvastál.
VálaszTörlésErika
Van, hogy az ember magának főz:)
VálaszTörléstetszett
köszönöm Éva,hogy ismét olvastál. :)
VálaszTörlésKemény és ügyes. Nemubul árnyas oldala. Szívedből szóltál, szívből gratulálok!:)
VálaszTörlésHűűű..."Ez kakas volt".
VálaszTörlésBravúros alkotás, továbbgondolva...szentigaz.
én pedig szívből köszönöm Balázs:) örülök hogy így gondolod.
VálaszTörlésköszönöm György, bár bravúrosnak azért talán nem nevezném:)
VálaszTörléskakas??? :)
"...amit főztél, edd is meg..." :))
VálaszTörlésjó és kifejező írás tömören megfogalmazva...tetszett!
;)kedves Matyó,örülök, hogy olvastál, kommenteltél.
VálaszTörlés