Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2011. április 12., kedd

Búcsú a harangoktól

with 6 comments

Még minden majdnem rendben van Még mindig kell, de elhalt a még. ˝Még nyílnak a völgyben a kerti virágok˝, még szól a dal, de egyre halkabb. A még igényét elcsendesíti a tolvajként beléd lopódzott elég, minek, majd egyszer-hűvös suttogása. Az ˝Inkább elkerülni˝ óvatos vágya.
Töprengő mérlegelés, precíz meggondolás. A lehetőleg semmi kockázat. Megjelennek a fakuló színek, a muzsikában egyre több a fals. Meg túl hangosnak tűnik, holott halkul.


Idegesít a felismerés, de idegesít ha hangos. Minden bizonytalan. Lehet rá bátran számítani, sosem hagy cserben. Nyitott kérdéseknél állandóan jelen van, egyszerre riogat és bátorít, le és rábeszél, érvek és ellenérvek hadát szüli, ami vagy egészen elgyávít, vagy tettre késztet.
Egész ténykedésed áthatja a győzelembe vetett bizalom hiánya, aminek eredménye a balsiker. Aztán jön a vég nélküli magyarázkodás, a helyzetelemzések lázas időszaka, a bűnbakkeresés. A ˝Hibáztam˝- beismerés mentálisan rombol. Még bizonytalanabbá tesz, a következő akciód sikeresélye csökken.
A titokban beismert önhiba még nagyobb súllyal nehezedik rád, mert kifelé meggyőzően kell állítanod az igazság ellenkezőjét.
Ez a végtelen történet folyamatosan sorvaszt és öl, külső szemlélő számára a kezdeti stádium nem érzékelhető, csak az áldozat érzi már az első pillanatban, lelkébe fúródó végzet nyílvesszejét.
Egyre növekvő zajjal kábítod környezetedet, elnyomva lelked szűkölésének fülsértő hangjait. Ez a hangzavar elviselhetetlen kakofóniává dagad, míg rá nem döbbensz, helyzetedet csak a ˝Nagy menekülés˝, az elmúlás tudja csak feloldani.

Bölcsebb ha jól megfontolt önvédelemből megtanulsz veszíteni, belátod, semmi nem tarthat örökké, - elfogadod a tényt - nem győzhetsz neked tetsző szinten, de nem gond, mert nem is akarsz.
Belátó hozzáállásod meghozza neked a békét, megmentve gyilkos kudarcoktól.
Meg kell tanulni belátni és elfogadni.
Ennyi az egész.




6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó gondolatok. Tetszik, ahogy a végén összefoglalod a lényeget.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Vali.
    Köszönöm, hogy elolvastál, örülök, hogy így látod azt, amiket összemakogtam.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Gyuri!
    Így van: "Meg kell tanulni belátni és elfogadni. Ennyi az egész."

    De ez sokszor nagyon- nagyon nehéz...

    VálaszTörlés
  4. Kedves Jutta.

    Olyan nehéz, és olyan igazságtalan a sorstól, hogy zokszó nélkül nem is tudom igazán betartani.
    Ha nem lennének idő kényszerítette körülmények, hát nem tudom mennyi lenne ebből betartható...

    VálaszTörlés
  5. Na, igen. Ezért vannak világtörvények, hogy ne azt csináljunk, amit akarunk és ne legyen káosz. Az a lehetőség, hogy itt vagyunk, itt lehetünk nincs ingyen.:)

    Egyébként és sokáig nem értettem itt, hogy mire akarsz kilyukadni, de ez a rész számomra elvitte a prímet:

    "Bölcsebb ha jól megfontolt önvédelemből megtanulsz veszíteni, belátod, semmi nem tarthat örökké, - elfogadod a tényt - nem győzhetsz neked tetsző szinten, de nem gond, mert nem is akarsz."

    Erről szól az egész játék. Így van.

    VálaszTörlés
  6. Hát tény, hogy gyakran el tudom venni a saját életkedvemet
    De remélem titokban, ha hangosan beismerem ezeket a tényeket, talán annyira megszokom, hogy el tudom viselni.
    Nagy eredményekről nem tudok beszámolni...

    VálaszTörlés

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.