Hej, hogy hurutnak,
böfögnek a bagószagú,
keskeny utcák macskakövei!
Hogy loholnak utánam, hajkurásszák léptem árnyait,
míg egyszer, haj, kifullad fullajtár-magam,
s befed iszaptemetője a zúduló
árvíznek!
Hej, holtág a kapaszkodó, a felfelé inaló ösvény,
megrothadt levelek, tört ágak süllyesztője,
s hej, a lejtőnek kígyónyelve zsákmányt keres...!
Ki fogja megtudni, ha majdan,
haj, megmartan árokban végzem?
Nem tudom, kérdezhetek-e. Szólj, ha igen!:)
VálaszTörlésVelem ne tréfálj, Balázs! (:
VálaszTörlésNem azért raktam fel ide a versem, hogy ne beszéljünk róla,... akár a hibákról is! :))
Jó, nekem az első vsz. a dohányzáshoz köthető. Nagyot tévedtem?:)
VálaszTörlésA második versszak nem ahhoz, de pont ez a fura. Mintha a kettő két egymástól független tartalommal bírna.
Egyébként a második nekem annyira szimbolikus, hogy nem értem a mondanivalóját. Gyanítom, hogy itt a kígyó a kulcsszó.:)
...hej, de tele van ez mindenféle metaforával...és nagy előszeretettel használod a költői szabadságot...haj, de jó kis írás :))
VálaszTörlésBalázs,
VálaszTörlésSzantoriniben élek. A versben megjelenített külvilág ennek képei (kaldera, sikátorok, meredek szikla és lejtő, kígyózó ösvény stb, ezek fonódnak össze az érzéseimmel, ejsze' így lesz mataforikussá a gondolat... :)
Aztán ha társítjuk még azzal is, hogy a Kárpát-kanyarból érzkeztem ide, talán világosabbá lesz a vers alapgondolata. A kulcsszavakat a cím is megelőlegezi: irányok!
Matyó,
VálaszTörlésbár versíróként lehessek szabad! :(
S hej, be örvendek, hogy tetszik! :)
Ok. Köszönöm a felvilágosítást!:)
VálaszTörlésBalázs, ez komoly válasz, vagy ironikusan reagáltál?
VálaszTörlés:(