ne menj még
hisz csak most jöttél,
még a függöny lebben
az ajtónyitás kavarta huzattól
még illatod sem terült
szét az öreg fotelok között
még csak árnyékod rajzolódott
a poros képek rámáira
még csak mosolyod csodálom
és hangod ébresztett
a nélküled-félálomból
ne menj még
hisz még
meg sem érkeztél
Rendkívül megkapó kis vers, a rímeken néhol változtatnék, ennek ellenére tetszett. Irma
VálaszTörlésNagyon kedves.
VálaszTörlésEz tetszik nekem.:)
VálaszTörlésIrma....rímek?....én csak pár perc alatt elmondtam amit érzek /mert a bunkóságom miatt nagyon megsértettem a Kedvesem (Zsu)..és ez csak "kétségbeesetten" kijött belőlem/...van benne rím?
VálaszTörlésA központozást is azért hagytam el, hogy az olvasó érezze, hogy ez egy "keserű" fájdalom....
Köszönöm, hogy olvastál....
Vali...DzsDzs...
VálaszTörlésköszönöm szépen...:)
...jó kis kesergés...szép gondolatok...rossz érzés...bár utólag belegondolva, nekem a legtermékenyebb időszakom volt...remélem néked nem kell sokat írnod ez okból...
VálaszTörlésIgazad van Matyó....sokkal szebb verseket tudunk írni a fájdalmainkról mint az örömeinkről....mert talán jobban érezzük...
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastál...