Láttalak a visszapillantómban...
Menekültél önmagad elől.
Kerested az utad az életbe,
de lemondtál mindenről...
Ne számíts semmi jóra...
Szavaim repeszként
vágtak darabokra...
(Megtettem önként.)
Felgyújtottam a rabságot,
most a füsttől nem látom
tisztán a szabadságot...
A jelent a jövőtől...
Látni akarlak megint
a visszapillantó tükrömben...
Ha időben meglátlak, talán
bele tudok nézni a szemedbe...
Ne menekülj a sötétségbe.
Önmagad elől ne...
Lépj ide hozzám a fénybe,
itt maradhatsz örökre...
Talán még nem késő, és nem fog ellenállni ennek a kérésnek.
VálaszTörlésÍgy legyen!
Engem nagyon magával sodortak soraid Gratulálok! Irma
VálaszTörlés...ez nagyon jó lett...remek metaforákkal...egyik kedvencem ez az írásod lett...
VálaszTörlésEz tényleg igazán jó lett. Kerek, érzelmes, tartalmas. Ez a jófajta Tom szösszenés.:)
VálaszTörlés