Nem kell, hogy
Mindig, mellettem üljél
Nem kell, hogy
Csakis, tányéromból egyél
Nem kell, hogy,
Levegőt is , csak értem vegyél
Nem kell, hogy
Mindent, csakis miattam remélj
Nem kell, hogy
Reggelente, csak végettem keljél
Nem kell, hogy
Szívemen, durva bilincs legyél.
Kérded hát: akkor mit is tegyél?
Csak maradj karnyújtásnyira,
Mégis, szabadon szárnyalva.
Csak maradj a közelben, ha
Szívem arra vágyna, hogy
Veled, könnyedén szállna.
Az kell csupán, hogy
Jelen legyél
Szabad szívemnek
Ennyi éppen elég.
Rendkívül megragadó e gondolatod a kapcsolatról!!!:) Tetszik a vers dinamikája! És ez a sok nem árulkodik a személyiségről!:)
VálaszTörlésHókirálynő
Igen, Mónika, valahogy így kéne szeretni.Nem birtokolva, önzetlenül, szabadon. Irma
VálaszTörlésKedves Zsófi és Irma!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastatok:)
Igen, így kellene mindenkinek élni, és akkor megszületne az a tökéletes világ, amiről folyton beszélünk.
Üdv: Végh T. Mónika
Kedves Mónika!
VálaszTörlésValóban megnyerő, tetszett.
Kedves Jutta!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastál :)
Üdv: Végh T. Mónika
A világ sosem lesz és lehet tökéletes, különben nem látná el a funkcióját, nem lenne tanulási terep.:)
VálaszTörlésSajnos ez az írás se tökéletes. Amennyire jól és találóan tudsz fogalmazni más verseidben, itt érzek töréseket, bukdácsolásokat.
Kedves Balázs :)
VálaszTörlésA bukdácsolások segítik a fejlődést véleményem szerint. Látszik ezen a korábbi versben is a sok bukfenc. :)
A világ nem lehet tökéletes, de talán egy emberi kapcsolatot fel lehet emelni a tökéletesség határáig. Én elmondhatom magamról, hogy közel járunk hozzá a párommal :)
Üdv: Végh T. Mónika