Az ablak üvegtáblájára
A hajnal könnyezett harmatot,
A bíbor ég alatt rigó köszönti
Ékes trillájával a Napot
Állok az ablaknál, kávém iszogatom,
S, a párarétegbe fáradt kezemmel
Egy mosolygó orcát rajzolok.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
Egész hangulatosak lehetnek a reggeleid!:))
VálaszTörlésKedves Balázs!
VálaszTörlésCsak az átaludt órák függvényében :D
Üdv: Végh T. Mónika
Mónika!
VálaszTörlésEz kedves, derűs!
Kedves Jutta!
VálaszTörlésKöszönöm :)
Üdv: Végh T. Mónika
Így már többedjére olvasva azt mondom, hogy kipihent lehettél akkor, mikor ez született és szép!:)
VálaszTörlésKöszönöm Balázs, hogy többször is olvasol.
VálaszTörlésSzépek a reggeleim szerencsére :)
Üdv: Végh T. Mónika
Nekem is tetszik.
VálaszTörlés:)
Kedves Éva!
VálaszTörlésKöszönöm :)
Üdv: Végh T. Mónika
Visszajöttem újra olvasni... és ez már nem maradhatott szó nélkül.:)
VálaszTörlésKedves Mónika! tényleg kedves kis vers..nem tudnád az én reggeleimet is ilyenné varázsolni? :) :)-na azért nem olyan rosszak.. ) Irma
VálaszTörlésKedves Irma!
VálaszTörlésHa tehetném mindenkiét széppé tenném, de nem enyém az érdem.
Üdv: Végh T. Mónika
Kedves DzsDzs!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy visszajöttél és nem hagytál szó nélkül :)
Üdv: Végh T. Mónika
hangulatos írás, jól állnak neki az összecsengések (hajnal-harmat, bíbor-rigó)
VálaszTörlésgrat
Erika
Kedves Erika!
VálaszTörlésKöszönöm :)
Üdv: Végh T. Mónika