A fűszálak simogatják arcomat,
némelyik már kalászt hozott.
Eszembe jut, megvívom a harcomat
majd az éjszaka, az átkozott
allergia nem kímél engem sem ,
anyám is csak elcsodálkozott
mikor ráköszönt hetven évesen.
Mégis itt heverek a zöld gyepen,
mert vágyom a langyos föld szagát
magamba szívom részegen
a tavasz keserédes illatát.
Kedves Henrietta!
VálaszTörlésTetszik a versed! Ilyenkor tavasszal sokszor teszünk olyat, aminek a következményeit később érezzük...
Nagyon tetszett a versed... Az első negatív felindulásod mégis csak lecsillapodik, és reményteljessé válik... A keserédest pedig nem tekintem keserűnek :-))8-}
VálaszTörlésKedves Henrietta!
VálaszTörlésNagyon tetszett a versed :)
És allergia ide, vagy oda, én is imádok leheveredni a fűbe és " magamba szívom részegen/ a tavasz keserédes illatát. "
Engem nagyon megfogott :)
Üdvözlettel: Végh T. Mónika
Nem rossz írás. Egyszerű, szép líra. Azt hiszem a hangsúlyokat jó helyre tetted, gondolatiságában egységes, kifejező írás, megvan az íve.
VálaszTörlésAz utolsó két sor környékére azért még egy vessző elfért volna.
Köszönöm, hogy elolvastátok. Úgy látom, vannak még itt akik szeretnek heverészni....:)
VálaszTörlésBalázs, igazad van ...:)Ez megint egy "gyorstalpalós" vers, ezért lett vesszőhiányos.:D